Kritika
...  ...
Vásárhelyi Lajos kritikája,
megjelent az Új Galaxis antológia 13. számában, 2008 novemberében.
Kozmikus shoppingolás…
Ez egy ritka könyv, mivel női utópiák nem minden bokorban teremnek, és nem minden nap.
Az utópiákat leginkább férfiak szokták írni és elmondják az összes keserűségüket a fennálló rendszerek ellen.
Az író első ránézésre problémamentes utópiát hozott össze. Itt minden szép, kellemes, és komplikáció nélküli. Konfliktusok csak az odaérkezett földiek között vannak, azok is leginkább abból adódnak, hogy ők kicsit vadak ehhez a békés világhoz. Meg abból, hogy ki marad, és ki megy majd haza.
A hősnőnek sincsenek problémái, majdnem az egész könyvet végigvásárolgatja. Van itt minden, amit meg lehet, és meg is kell venni. A komplett boldogság is megkapható talán. Legalábbis próbálkoznak vele. Királyság van, és végig azt kell látnunk, hogyan öltözik fel Hamupipőke a végső nagy bálra.
Mindenki gyanútlan, még a hősnő is. A legnagyobb problémája az, hogy kissé talán vissza kellene fogni a vásárlásokat. De hát barátnéja is veszettül vásárolgat. És ha az embernek egy kimeríthetetlen bankkártya van a zsebében, nagyon el tud feledkezni a korlátokról. Esetleg utána, a már nem kellő dolgokat beviszi a turkálóba, legyen az egy estélyi ruha vagy egy többszobás lakás.
Persze van vagány földi is, aki „majd megmutatja ezeknek a puhány idegeneknek hogy milyen is az igazi élet.” Ezek a könyv legizgalmasabb és egyben a leghumorosabb részei. Itt derül ki, hogy minden mennyire viszonylagos, amit mi vidámnak vélünk – hagyományaink miatt – az másokban megdöbbenést, szinte sokkot vált ki.
És az is kiderül, ha odafigyelünk barátainkra, a legnagyobb problémák is megoldhatók.
Az egész könyv bevallottan is egy nagy kirándulás, hiszen a király arra hívott meg bennünket. Végig sétálunk ezen a csodabirodalmon.
Idegenvezetőnk is van, és minden kérdésre van válasza, vagy majdnem mindenre. Mint egy társasutazás. Üdülőparadicsomból üdülőparadicsomba, és közben körbevesz minket a bőség. Mindenki és minden irigylésre méltó. Az olvasó vágyik ebbe a paradicsomba, az írónőnek is ez lehetett a célja. Már azt hisszük, nincsenek problémák. De vannak. Elsősorban a földi emberek között.
A kicsit arrogánsnak ábrázolt kapitány állandóan katonásan hőbörög a legénységgel. Gondolom, az író ezzel akarta ábrázolni a Föld még ide is elsugárzó agresszivitását. Hisz a Föld most is új bolygókat és világokat tesz tönkre, mindent, ami a keze ügyébe kerül!
A kapitány ellenpontja az a szerenai vezető, aki kíséri a „kirándulókat” az úton. Viszont kiderül, neki nagyobb hatalma van, mint a földi kapitánynak, annyira ismeri az embereket, hogy azok egyetlen szavára akár gyökeresen is megváltoznak. A Szerenán belülről akarják megérteni és megváltoztatni az embereket. A földiek a változást kívülről és csak erőszakkal tudják elérni. Bár minden arra inti őket, hogy ez eddig soha nem sikerült, és ezután sem fog sikerülni.
Ha azt vizsgáljuk, mit is tudunk meg erről az új világról és emberekről, elmondható majdnem mindent. De szerencsére nem kinyilatkoztatás, vagy kiáltványszerűen, a könyv nem szájbarágós, hagyja hőseit cselekedni, egy-egy magyarázat miatt „nem áll meg mindenki kezében a kanál”, hogy addig minden fel legyen függesztve, míg a magyarázat el nem hangzik. Sajnos ilyen utópiákat is lehet olvasni.
Pedig ebben a könyvben is minden „ meg lesz mutatva és meg lesz magyarázva”, de közben a szereplők cselekszenek, gondolkodnak, és beszélgetnek. És főleg próbálják magukat is meggyőzni. Mert ennyi szépség és gazdagság elbizonytalanítja az embert.
Ha összehasonlításra kerül a sor, sajnos mi földiek húzzuk a rövidebbet, de csak azért, mert mindig mindent azonnal és erőszakosan akarunk.
Mikor egy-két példát felhoznak, hogy az hogyan van a Földön, és hogyan van a Szerenán, akkor kiderülnek az emberi világ furcsaságai. Itt legfeljebb a vásárlás sok egy kicsit, de hiszen ki az a nő, aki meg tudná állni, mikor elé tesznek minden szépet és jót, és még ki se nyújtaná utána a kezét? Kinyújtja, és megpróbál megragadni belőle, amennyit csak lehet. Közben rájön, nem is a tárgyakban van a gazdagság és nem azok adják a megnyugvást.
Ha nem SF-ként olvassuk, akkor is kellemes kirándulás, társasutazás egy számunkra idegen, de szép és kívánatos világban. És a végére még Hamupipőkére is rákerül a csodás báli ruha, csak a bál és a királynéválasztás egészen másképpen zajlik, mint ahogy várjuk, vagy megszoktuk.
Egyetlen apró probléma marad, ez is „csak” irodalmi: a kötet alcímként Akikó naplójaként nevezték meg. Mostanában divat a napló megnevezés. Hát ez a regény sok minden, de nem napló! Ahogy korábban is mondtam, napló az egészen másképpen néz ki, egészen más formát takar.
A könyvet kissé furcsán fejezi be az író, de sok választása nem volt. Nekünk keserű íz marad a szánkban, de szívünk mélyén tudjuk, hogy „még ma is élnek, ha meg nem haltak”. És ennél nincsen fontosabb.
...
| 
